1. fejezet. A nyelvi jel természete
két összetevő egyesítése
mindkét összetevő pszichikai
a nyelvi jel egy fogalmat és egy hangképet egyesít
kétarcú pszichikai entitás (fogalom/jelölt – hangkép/jelölő)
a nyelvi jel önkényes
konvención alapul
motiválatlan
a hangutánzó és hangfestő szavak bizonyos zajoknak félig már konvencionális utánzásai
a jelölő kizárólag az időben létezik
a vizuális jelölők egyidejűleg több dimenzióban tudnak kapcsolatokat teremteni
2. fejezet – A jel változhatatlansága és változandósága
a jelölő eleve adva van
el kell fogadni
örökölt termék
a nyelvtudomány tárgya egy már kész nyelv szabályszerű élete
a nyelvi jelek megszámlálhatatlanok
rendszer; okszerűség
a jel azért tud megváltozni, mert folyamatosan létezik
a nyelv érinthetetlen, de nem megváltozhatatlan
a változások mindig a jelölt és a jelölő közötti viszony eltolódásához vezetnek
nyelvezet; nyelv és beszéd
beszélő tömeg
társadalmi természet
3. fejezet – A statikus nyelvészet és az evolutív nyelvészet
szinkronikus; diakronikus
a beszélő számára csak állapot van
a diakronikus tény létoka önmagában van
a változás nem az elrendezést, hanem az elrendezett elemeket érinti
egy állapot mindig véletlen
szinkronikus tény; diakronikus tény
a nyelv olyan rendszer, amelynek minden részét a többivel való kölcsönös szinkronikus összefüggésben lehet és kell vizsgálni
oppozíció
a nyelvben való változások csak elszigetelt elemeket érintenek; a lépésnek az egész rendszerre nézve van hatása; csakis az állapotok a fontosak
a diakronikus nyelvészetnek kétféle perspektívát kell megkülönböztetnie: prospektívot és retrospektívot
a szinkronikus vizsgálat tárgya csak az egyes nyelveken belüli tények összessége
a szinkronikus törvény általános érvényű, de nem parancsoló jellegű
a diakronikus jelenségeknek mindig van valami esetleges és egyedi jellegük
szinkronikus igazság; diakronikus igazság; az egyik igazság nem zárja ki a másikat
az etimológia és a szinkronikus érték két teljesen különböző dolog
minden, ami a nyelvben diakronikus, csakis a beszéd révén az
a szinkronikus nyelvészet azokkal a logikai és pszichológiai viszonyokkal foglalkozik, amelyek összekapcsolják az egyidejűleg létező és rendszert alkotó, ugyanazon kollektív tudat által számontartott elemeket
a diakronikus nyelvészet azokat a viszonyokat fogja tanulmányozni, amelyek egymás utáni, nem ugyanazon kollektív tudatban élő elemeket egyesítenek; ezek úgy lépnek egymás helyébe, hogy maguk között nem alkotnak rendszert
4. fejezet – A nyelvi érték
gondolatunk csak amorf és körvonalazatlan tömeg
a hangbeli szubsztancia sem állandóbb, s nem is szilárdabb; plasztikus anyag
a nyelv közvetítőül szolgál a gondolat és a hang között
a nyelv kimunkálja a maga egységeit
minden nyelvi elem egy kis tag, articulus, amelyben egy gondolat egy hanghoz kötődik, és amelyben egy hang egy gondolat jelévé válik
az értékek létalapja a használatban és a közmegegyezésben van
az értékeket mindig a következők alkotják: 1. valamely eltérő dolog, amely kicserélhető azzal, amelynek értékét meg kell határozni; 2. hasonló dolgok, amelyek összehasonlíthatók azzal, amelynek az értékéről szó van
a szónak tartalmát csak a rajta kívül eső dolgok határozzák meg
bármely szó értékét környezete határozza meg
a fogalom nem valami kezdettől adott dolog, hanem csupán egy érték, amelyet más hasonló értékekkel való viszonya határoz meg
a szóban nem maga a hang fontos, hanem a hangbeli különbségek, amelyek lehetővé teszik, hogy e szót az összes többitől megkülönböztessük
a nyelv számára a hang csak másodlagos dolog, anyag, amelyet felhasznál
a jelölő testetlen; csakis azon különbségek által létezik, amelyek hangképét az összes többitől elválasztják
a fonémák elsősorban egymással ellentétes, relatív és negatív entitások
az írás; 1. az írás jelei tetszőlegesek; 2. a betűk értéke pusztán negatív és megkülönböztető jellegű; 3. az írás értékei csakis kölcsönös oppozíciójuk által érvényesek egy bizonyos, meghatározott számú betűből szerkesztett rendszeren belül; 4. a jel előállításának módja teljesen közömbös
a nyelvnek nem részei sem olyan fogalmak, sem olyan hangok, amelyek a nyelvi rendszer előtt léteztek
egy nyelvi rendszer olyan hangbeli különbségek sora, amely fogalmi jellegű különbségek sorával fonódik össze
két jel, minthogy mindegyik egy jelöltet és egy jelölőt tartalmaz, nem különbözik, hanem csak elkülönül egymástól; közöttük csak oppozíció van
a jelet éppen az hozza létre, ami megkülönbözteti
a nyelv olyan algebra, amelyben csak komplex elemek vannak
a nyelv forma és nem szubsztancia
![Kivonat - A költémény mint válasz (In: Költői struktúrák leírása Baudelaire A macskák [Les Chats] című költeményének kétféle megközelítése)](https://m.blog.hu/rsc/mobile/apple-touch-icon.png){kind=icon}
