Soha nem szerveztem semmit, ami öt embernél többet érintett volna.
Úgy hiszem, több van bennem a melankolikusból, mint a szangvinikusból, így kérlek titeket, nézzetek el nekem ezt a természetemtől idegen gesztust, tekintsétek egyszeri botlásnak, és figyelmezzetek rám, mert önző szándékok vezérelnek. A legutóbbi irodalomelmélet-előadáson jutott eszembe, hogy van a világon három olyan dolog, amit igen szeretek, és ezek olyannyira nem idegenek egymástól, hogy szinte kívánják, hogy valamilyen varázsos olvasztótégelyben teremtődjön meg édes egységük. Mielőtt azonban elvesznék a rébusz-beszéd kínálta irodalmi lehetőségekben, feltárom a hármasságot, ami arra indított, hogy ezt az oldalt elindítsam, és amit, úgy érzem, nem lehet elég komolyan venni: szeretek beszélgetni, szeretek irodalomelméleti szövegekről beszélgetni, és szeretek, illetve szeretnék irodalomelméleti szövegekről beszélgetni a Nyitott Műhelyben. (A Nyitott Műhelyről alant még szó lesz.)
S hogy hogyan képzelem el ezt?
A cél ugye az lenne, hogy elmondhassuk magunkról, értünk mindent Saussure-től Derridáig. A helyzet azonban bonyolultabb, mint mondjuk a grammatika esetében; ezek a szövegek nem alkotnak rendszert, különböző szempontokkal és terminológiákkal dolgoznak, így az értő befogadásuk jóval nehezebb, komolyabb erőfeszítéseket kíván (Gadamert olvasva például sok helyütt szükségeltetik a vonatkozó Heidegger-citátum pontos értelmezése, ami viszont szinte lehetetlen, ha ez ember nem tud mit kezdeni olyan fogalmakkal, mint a világban-benne-lét; ezekkel a fogalmakkal mellesleg még véletlenül sem találkozunk a strukturalistáknál, tekintve, hogy két gyökeresen különböző iskoláról van szó).
Így arra gondoltam, hogy alaposan áttanulmányozom a szövegeket, és olyan citátumgyűjteményeket csinálok belőlük, amikben olyan kiemelések vannak, amelyeket külön is közreadok. Úgy tervezem, a kivonatokat majd itt találjátok, a jegyzeteket pedig elküldöm Gyenese Péternek, hogy rakja fel a HTB-re, elkerülendő az esetleges jogi következményeket. S hogy a szövegekhez való érzelmi viszonyt is motiváljam - ismét csak az értő befogadást elősegítendő -, rövid összefoglalókat is készítek az irodalomelmélet nagy gondolkodóira vonatkozó Világirodalmi lexikon-szócikkekből, sőt még képet is mellékelek hozzájuk. Az alakzatlexikon-sorozaton még gondolkodom, de majdnem biztos, hogy belekezdek abba is, és az elkövetkezendőkben feltöltök néhány alakzat-definíciót.
A papír hátoldala, hogy Saussure hasonlatával éljek, ami ugye elválaszthatatlan az előlaptól, tehát az eddig mondottaktól, a beszélgetés lenne. Miután néhányan már azt mondtátok, örülnétek, ha elindulna ez a műhely, vettem a bátorságot, és megkérdeztem a Nyitott Műhely tulajdonosától, Fintalacitól - áldassék az ő neve! -, mit szólna ehhez, lehetséges lenne-e, hogy egy-egy estére megkaphassuk az ún. Kistermet; bár az időpont még kérdéses (kedden beszélek vele erről), a kérés, úgy néz ki, meghallgattatásra talált. A gond szerintem nem is ezzel lesz, ha lesz, hanem a beszélgetéssel: mert hát a jó beszélgetés alapja, hogy a beszélgetés beszélgetődik a beszélgetőpartnerek által, azaz az irányíthatatlanság. Ez azonban nem lehet irányíthatatlan, mert akkor nem segítődik elő az, hogy ezeket a szövegeket hasznosban értsük, hanem csak egymást, ami egyébként korántsem lényegtelen dolog, de itt mégsem erről lenne szó elsősorban. Mindenekelőtt tehát ezért készítettem és készítek citátumgyűjteményeket és kivonatokat, mert ezekben a szöveg van, persze egy előzetes értelmezéssel, de ez most mindegy, amit meg lehet vitatni, amiről beszélni lehet. A kivonatot így a leendő beszélgetés vezérfonalának szánom. (Egyébként pedig mindenki arról kérdez és beszél, amiről szeretne, megkötések nélkül.) What do you think? Lájkoljuk vagy nem lájkoljuk?
S a Nyitott Műhelyről akkor még néhány szóban. Azért csak néhány szóban, mert erről a helyről nem lehet csak úgy beszélni: az idetévedt vendég vagy ódát ír vagy himnuszt, szigorúak a műfaji megkötések. A magam részéről csak annyit tennék hozzá a falakra írt mondatokhoz (csak egyet a sok közül: "Anya csak egy van: a Finta Laci!"; a többit majd elolvassátok, ha eljöttök), hogy fölül az ég, alul a föld, a Műhelyben a létra (ez egy Weöres Sándor-parafrázis amúgy). Valamivel rövidebben: szenzációs hely. Koncertterem, kiállítóterem, színház, vendéglő, kocsma, könyvtár, könyvesbolt, antikvárium, bőrös műhely, kulthely. Ahol egyébként Esterházy sem ritka vendég, Nádasról vagy Parti Nagyról nem is beszélve. Esterházy még írt is a helyről, de most nem találom a honlapon. www.nyitottmuhely.hu
Most ennyi, majd írok még. A Műhely-programokat is reklámozni fogom, így beszéltem meg Lacival. Aztán ti meg gyertek, ne maradjak szégyenben a végén.
